9. Fejezet: Egy régi ismerős
Posted by
Az este leszállta miatt nem sokan lődörögtek az utcákon. A házakból meleg fény szűrődött ki, ahogy elvonultunk mellettük. Szinte kísértetiesnek hatott a csend, ami az egész kis kikötővárost körüllengte. Az irányt mutatva én haladtam csapatunk élén, a hátamban éreztem a mögöttem haladó fürkésző férfiak tekintetét, és sejtettem, hogy esélyem sincsen a szökésre.
Próbáltam kiverni a fejemből a hajón történteket és mindent, ami a kapitánnyal kapcsolatos. Nem nagyon segített a lelkiállapotomon, hogy csak arra a sötéten izzó szempárra bírtam gondolni, ami ma este annyira óvón nézett rám. Ezt a védelmező oldalát még meg kell szoknom Devonnak, de nem ez a megfelelő időpont, hogy elkalandozzon a figyelmem.
Legtöbb időt eddig Bennel töltöttem, így hármójuk közül őt ismertem legjobban.
- Pontosan hova is megyünk? – Baltazar volt, aki megtörte végül a levegőben nehezedő feszültséget.
- Nos, igen, azt nem ártana tudnunk, hogy merre is vezet minket, ha már itt kell vesztegetnünk az időt – vágott hirtelen Sean a szavába.
- Jobb lenne, ha több tisztelettel beszélnél a kisasszonnyal, te idióta. – Igazán értékeltem, hogy Baltazár meg akart védeni, de nagyon úgy tűnt, hogy kísérőim harcra vágynak és kezd egyre jobban elharapódzni a helyzet.
- Csak azt nem tudom, hogy a kapitány miért nem ment bele az alkuba – fortyogott magában tovább Sean. – Ez a kis kaland úgysem fog jól végződni, és ez a kis boszorka nem éri meg, hogy ennyit kockáztassunk érte.
- Most már tényleg fogd be a szád, mert esküszöm, hogy én magam fogom betapasztani. A parancs az parancs, és teljesíteni kell, ha akarod, ha nem. Különben meg, ha jól emlékszem, ez a hölgy megmentette az életed. – Ben úgy nézett ki, mint egy koszos, neveletlen kölyökbanda apja, aki éppen szigorral próbál érvényt szerezni hatalmának.
- Ez azért nem egészen így történt. Különben meg csak nyugodalom, még nem patkoltam el – fokozta Sean a már így is elmérgesedett hangulatot.
- Néha eléggé sajnálom, hogy nem volt ilyen szerencsénk, de segíthetek ezen.
A két szószátyár hirtelen megállt, és nagyon kevés hiányzott, hogy a nyílt utcán egymásnak essenek. A szememet forgatva tétlenül néztem az eseményeket, és legszívesebben rájuk ordítottam volna, hogy mennyire gyerekesek. Ha ezt az éjjelt túlélem, el ne felejtsek köszönetet mondani Devonnak a hihetetlen legénységéért, amit volt szíves nekem segítségül kínálni. Ilyen egy veszekedő bandát sem láttam még, persze a kocsmai verekedéseket nem számítva.
Szerencsémre azonban nagyon is felismertem a helyet, merre haladtunk. Igaz, hogy sokfele jártam már, de ezt a város közepén elterülő szökőkutat semmi pénzért nem felejtettem volna el. Ahogy körbepillantottam, egyre határozottabban elevenedtek fel bennem a régi emlékek, benne az apró házacskával, aminek itt kell lennie a sarkon. A sötétség ellenére mégis biztos voltam a dolgomban.
- Uraim, csak megemlíteném, hogy nem éppen a megfelelő alkalmat választották a kis kakaskodásukhoz – jegyeztem meg epésen, majd Benhez fordultam. – Ezek mindig így viselkednek? – kérdeztem tőle összevont karral.
- Kalóz virtus, de ne aggódjon, nem fogják felfalni egymást, csak kóstolgatják. Így hergelik fel az újabb kalandra a másikat. – Egy cseppet sem lepődtem meg. Mindig csak a veszélyt keresik, és meggondolatlanul cselekednek, feleslegesen jártatják a szájukat, amikor csendben kellene maradniuk. Nem figyelve társaimra, ismét elindultam a kicsi ház irányába.
- Rendben, akkor csak folytassák, ha úgy gondolják, de ez esetben kint maradnak, mert Val nem szívleli az ilyen beszédet – hívtam fel rá figyelmüket, hogy végre embereljék meg magukat.
- Val, mármint Valeria? Biztos benne, hogy így hívják az asszonyságot? – Baltazar hangja elhalkult, ahogy kimondta ezt a nevet.
- Igen. Valeria Gomez. Miért, talán valami baj van? – Értetlenül álltam, és csak figyeltem, hogy a néma feszültség ismét visszatért. Majd hirtelen Seanból egyszerre kitört a nevetés, míg Baltazar egyre sápadtabb lett.
- Azt hiszem, akkor én inkább itt kint megvárlak titeket, ha nem baj – mondta rekedt hangon, mire társa láthatóan egyre jobban mulatott valamin.
Kicsit zavart, hogy semmibe vesznek, emiatt a hangulatom is egyre bosszúsabbá vált. Kérdőn néztem Benre, hátha legalább ő képes megfelelő választ adni nekem.
- Na, te szerencsétlen, ebbe jól belenyúltál – szólt oda társainak, majd felém fordult. – Baltazar és Valeria nem túl szépen vált el, mikor utoljára találkoztak.
- Nem szépen? Egy seb, igen, az nem szép. De ez, ahhoz képest tornádó – kaptam végre magyarázatot Seantól. Baltazár lehorgasztott fejjel tovább indult keresztül a téren, előre láthatóan várta végzetét… remélhetőleg nem a jövendőbeli hóhérával.
- Mehetnénk már? Nem érünk rá egész éjjel, hölgyeim – morogta hátrafele raszta haja mögül.
Ahogy megérkeztünk ház ajtaja elé, inkább hasonlítottunk egy tolvaj bandára, mint egy segítségre szoruló legénységre. Előre siettem, hogy bekopogjak. Pár perc múlva halk mozgást hallottam bentről, majd halvány fény világította meg az ablakot. Az ajtó csikorogva nyílt meg, éppen csak annyira, hogy egy pisztolycső nézzen velünk szembe. A többiek készenlétben álltak, és köpenyük alá nyúltak kardjukért.
- Kik vagytok? Mit akartok? Éjjel a Tengernagy fogadó nem fogad látogatókat.
- Val, én vagyok az, Avery Lynn Montgomery. – Ahogy lehúztam fejemről a csuklyámat, a fegyver leereszkedett, és egy örömteli sikkantással egy vörös boglya támadott le.
- Alynn! El sem hiszem, hogy ismét látlak! Mi szél fújt erre? – Gyermekien kerekded arcára hatalmas vigyor terült el, ahogy átölelt. Ahogy észrevette, hogy társasággal érkeztem, szinte azonnal megmerevedett.
- Ez meg mit keres itt? – grimaszolt egyenesen Baltazarra, és már sajnáltam, hogy puskáját nem rakattam le vele kicsit korábban. – Megmondtam, már neked, hogy fel is út, le is út, és ha még egyszer a szemem elé kerülsz, akkor….
Raszta hajú barátom próbált bátornak mutatkozni, de nem segített egy cseppet sem, hogy úgy állt ott, mintha karóba húzták volna. A maradék méltóságát összeszedve felszegte fejét, próbálta menteni a menthetőt.
- Csitulj, asszony! Ne merj így beszélni velem. Az urad vagyok, ha jól sejtem.
Igazából sok minden megfordult a fejemben, hogy milyen kapcsolat lehet Val és Baltazar között, de ez nem volt fent a listámon. Leplezni akartam meglepettségemet, de a fiatal lány hirtelen rám nézett, és kikerekedett szemmel bámult rám.
- Miért állítasz be egy ilyen feslett bandával, Alynn, drágám? Nem a te köreidből valók. És egyébként is, hogy hozhattad ezt a semmirekellőt pont hozzám? – Szavai az elején még vádlón csengtek, a végére pedig már szinte csak erőtlen esdekléssé hanyatlott.
Persze a kedves legénység semmit nem könnyített a helyzetemen, és egyetlen mentő ölettel sem állt elő a segítségemre. De hát mit is várhattam volna? Ez tényleg nem volt a tervbe véve. Ha így folytatjuk, meg fogok őszülni, mire holnap lesz.
Sean majdnem fuldokolt már tettetett köhögő rohamában. Ha magát nem sikerül megfullasztani, az biztos, hogy majd én megteszem helyette nemsokára.
- Kérlek, ne haragudj. Elég hosszú történetről van szó. Nem mehetnénk be egy kicsit? Itt kint eléggé feltűnő jelenségek vagyunk még így a sötétben is.
- Rendben, de tudod, hogy mi az ára? – nézett egyenesen férjére, aki egyre sápadtabb lett színes bőre ellenére.
- Ezt nem gondolhatod komolyan, kevesem?
- Oh, dehogyisnem. Már az elején megmondtam, mi lesz az ára, ha más nővel együtt kaplak el, te szoknyavadász, szóval ehhez tartsd magad. – Kezdtem összerakni a kirakós darabjait, és tiszta szívből együtt éreztem Vallal. Egy másik némbert tartott a karjaiban ez az idióta, ha jól értettem, de ezen a tényen már meg sem kellett volna lepődnöm, hiszen csak rá kellett nézni, és rájött az ember, hogy a vérében van. Már csak azt az egyet kellett megtudnom, hogy mi lesz a csélcsap betyár büntetése. – A többiekre persze ez nem vonatkozik, ők bármikor bejöhetnek, de csakis a kis angyalom miatt – nézett megenyhülve a másik két férfira.
- Én akkor sem fogom levágni a hajamat, asszony! – sziszegte feleségének Baltazár minden egyes szót külön hangsúlyozva, aki mindennek ellenére hajthatatlan maradt. Mi, csendes résztvevők, addig elindultunk a biztonságot nyújtó ház felé.
- Rendben, akkor kint maradsz, mert be nem teszed az engedélyem nélkül a lábad a küszöbön túl – erősködött tovább Val.
- Nem szégyeníthetsz meg a társaim előtt ennyire, asszony. Gondolkozz már el! Nem lehet, hogy ennyire kőből legyen a szíved! – könyörgő hangja szinte már engem is meghatott, de annyira ismertem már vörös hajú barátnémat, hogy nem adja be könnyen a derekát.
- Az persze nem érdekelt, amikor te szégyenítettél meg engem az egész város előtt, hogy azzal a cafkával mutatkoztál? És még ki tudja, hányan lehettek előtte? – A jelenetet elképzelve, Valeria kifakadását teljesen igazságosnak véltem, ahogy indoklását is. Szemet szemért elv jár annak, aki ennyire tisztességtelen a párjával szemben.
- Viszont van egy nagyon jó mentségem – vágott felesége szavába Baltazar.
- Mégpedig?
- Férfi vagyok. – A házban mindenki egyszerre fogta meg a fejét, hogy ilyen nevetséges kifogást hall.
- Ez valóban igaz, te cafkák réme. De akkor sem bocsátok meg. – Val hangja egy oktávval magasabb lett, mintha közel állna a síráshoz. - Kalózként tudod, hogy az ígéret az ígéret… - Mély levegőt vett, majd egy pillanatnyi szünet után folytatta: – Vagy talán azt akarod mondani, hogy a kalózoknak nincsen becsületszavuk?
- Rendben, asszony, de ne várd, hogy táncra perdüljek örömömben. Ez a csel nem volt szép tőled – morogta, ahogy végül ő is csatlakozott hozzánk.
- Most, hogy már végre mindenki itt bent tartózkodik, drága Alynnem, elmondanád, hogy miért köszönhetem, hogy éjnek évadján meglátogattál? – nézett rám érdeklődve, kezét széttárva felénk.
Nem voltam ostoba, ahogy Val sem. Megérdemelte, hogy tudja az igazságot. Persze nem mindent, csak amit legszükségesebbnek véltem. Így szépen leültettem, és elmeséltem neki a tervet a tárgyról, amit nagyon fontos, hogy megszerezzük, és hogy ehhez kérjük a segítségét, mert én leszek a csali.
Megértő kék szemei folyamatosan engem pásztáztak, mint aki még mindig nem képes felfogni, hogyan kerülök én ezeknek a kalózoknak a társaságába. Hosszú, vörös fürtjeit csak dobálta jobbra-balra, ahogy helytelenül ingatta fejét.
- És mit hiszel, angyalom? Ezek a semmirekellők majd megvédenek? – biccentett fejével a legénység felé.
- Igen, nem hiszem, hanem tudom, hogy megvédenek. Ez az egyetlen esélyem. Csak arra kérlek, hogy adj egy megfelelő ruhát, és egy kis macskagyökér-füvet, és már itt sem vagyunk – összegeztem végül kívánságaimat, mire felhorkant. Tekintetét mélyen az enyémbe temette, és feszülten vártam döntését. Eltelt pár perc, mire végül megfontolta válaszát.
- Alynn, ismersz engem. Neked bármit megtennék, és segítek, ahogy tőlem telik. Tartozom neked. De most csak egy feltétellel teljesítem a kérésed. – Az apró szobában lélegzetvisszafojtva várt mindeni. – Ha én is veletek tarthatok.
Valeria a kétes hírével ellentétben mindig is jószívű és bátor ember volt, ezt mindig is tudtam, de hogy őszinte legyek erre a kijelentésére végképp nem számítottam.
Próbáltam kiverni a fejemből a hajón történteket és mindent, ami a kapitánnyal kapcsolatos. Nem nagyon segített a lelkiállapotomon, hogy csak arra a sötéten izzó szempárra bírtam gondolni, ami ma este annyira óvón nézett rám. Ezt a védelmező oldalát még meg kell szoknom Devonnak, de nem ez a megfelelő időpont, hogy elkalandozzon a figyelmem.
Legtöbb időt eddig Bennel töltöttem, így hármójuk közül őt ismertem legjobban.
- Pontosan hova is megyünk? – Baltazar volt, aki megtörte végül a levegőben nehezedő feszültséget.
- Nos, igen, azt nem ártana tudnunk, hogy merre is vezet minket, ha már itt kell vesztegetnünk az időt – vágott hirtelen Sean a szavába.
- Jobb lenne, ha több tisztelettel beszélnél a kisasszonnyal, te idióta. – Igazán értékeltem, hogy Baltazár meg akart védeni, de nagyon úgy tűnt, hogy kísérőim harcra vágynak és kezd egyre jobban elharapódzni a helyzet.
- Csak azt nem tudom, hogy a kapitány miért nem ment bele az alkuba – fortyogott magában tovább Sean. – Ez a kis kaland úgysem fog jól végződni, és ez a kis boszorka nem éri meg, hogy ennyit kockáztassunk érte.
- Most már tényleg fogd be a szád, mert esküszöm, hogy én magam fogom betapasztani. A parancs az parancs, és teljesíteni kell, ha akarod, ha nem. Különben meg, ha jól emlékszem, ez a hölgy megmentette az életed. – Ben úgy nézett ki, mint egy koszos, neveletlen kölyökbanda apja, aki éppen szigorral próbál érvényt szerezni hatalmának.
- Ez azért nem egészen így történt. Különben meg csak nyugodalom, még nem patkoltam el – fokozta Sean a már így is elmérgesedett hangulatot.
- Néha eléggé sajnálom, hogy nem volt ilyen szerencsénk, de segíthetek ezen.
A két szószátyár hirtelen megállt, és nagyon kevés hiányzott, hogy a nyílt utcán egymásnak essenek. A szememet forgatva tétlenül néztem az eseményeket, és legszívesebben rájuk ordítottam volna, hogy mennyire gyerekesek. Ha ezt az éjjelt túlélem, el ne felejtsek köszönetet mondani Devonnak a hihetetlen legénységéért, amit volt szíves nekem segítségül kínálni. Ilyen egy veszekedő bandát sem láttam még, persze a kocsmai verekedéseket nem számítva.
Szerencsémre azonban nagyon is felismertem a helyet, merre haladtunk. Igaz, hogy sokfele jártam már, de ezt a város közepén elterülő szökőkutat semmi pénzért nem felejtettem volna el. Ahogy körbepillantottam, egyre határozottabban elevenedtek fel bennem a régi emlékek, benne az apró házacskával, aminek itt kell lennie a sarkon. A sötétség ellenére mégis biztos voltam a dolgomban.
- Uraim, csak megemlíteném, hogy nem éppen a megfelelő alkalmat választották a kis kakaskodásukhoz – jegyeztem meg epésen, majd Benhez fordultam. – Ezek mindig így viselkednek? – kérdeztem tőle összevont karral.
- Kalóz virtus, de ne aggódjon, nem fogják felfalni egymást, csak kóstolgatják. Így hergelik fel az újabb kalandra a másikat. – Egy cseppet sem lepődtem meg. Mindig csak a veszélyt keresik, és meggondolatlanul cselekednek, feleslegesen jártatják a szájukat, amikor csendben kellene maradniuk. Nem figyelve társaimra, ismét elindultam a kicsi ház irányába.
- Rendben, akkor csak folytassák, ha úgy gondolják, de ez esetben kint maradnak, mert Val nem szívleli az ilyen beszédet – hívtam fel rá figyelmüket, hogy végre embereljék meg magukat.
- Val, mármint Valeria? Biztos benne, hogy így hívják az asszonyságot? – Baltazar hangja elhalkult, ahogy kimondta ezt a nevet.
- Igen. Valeria Gomez. Miért, talán valami baj van? – Értetlenül álltam, és csak figyeltem, hogy a néma feszültség ismét visszatért. Majd hirtelen Seanból egyszerre kitört a nevetés, míg Baltazar egyre sápadtabb lett.
- Azt hiszem, akkor én inkább itt kint megvárlak titeket, ha nem baj – mondta rekedt hangon, mire társa láthatóan egyre jobban mulatott valamin.
Kicsit zavart, hogy semmibe vesznek, emiatt a hangulatom is egyre bosszúsabbá vált. Kérdőn néztem Benre, hátha legalább ő képes megfelelő választ adni nekem.
- Na, te szerencsétlen, ebbe jól belenyúltál – szólt oda társainak, majd felém fordult. – Baltazar és Valeria nem túl szépen vált el, mikor utoljára találkoztak.
- Nem szépen? Egy seb, igen, az nem szép. De ez, ahhoz képest tornádó – kaptam végre magyarázatot Seantól. Baltazár lehorgasztott fejjel tovább indult keresztül a téren, előre láthatóan várta végzetét… remélhetőleg nem a jövendőbeli hóhérával.
- Mehetnénk már? Nem érünk rá egész éjjel, hölgyeim – morogta hátrafele raszta haja mögül.
Ahogy megérkeztünk ház ajtaja elé, inkább hasonlítottunk egy tolvaj bandára, mint egy segítségre szoruló legénységre. Előre siettem, hogy bekopogjak. Pár perc múlva halk mozgást hallottam bentről, majd halvány fény világította meg az ablakot. Az ajtó csikorogva nyílt meg, éppen csak annyira, hogy egy pisztolycső nézzen velünk szembe. A többiek készenlétben álltak, és köpenyük alá nyúltak kardjukért.
- Kik vagytok? Mit akartok? Éjjel a Tengernagy fogadó nem fogad látogatókat.
- Val, én vagyok az, Avery Lynn Montgomery. – Ahogy lehúztam fejemről a csuklyámat, a fegyver leereszkedett, és egy örömteli sikkantással egy vörös boglya támadott le.
- Alynn! El sem hiszem, hogy ismét látlak! Mi szél fújt erre? – Gyermekien kerekded arcára hatalmas vigyor terült el, ahogy átölelt. Ahogy észrevette, hogy társasággal érkeztem, szinte azonnal megmerevedett.
- Ez meg mit keres itt? – grimaszolt egyenesen Baltazarra, és már sajnáltam, hogy puskáját nem rakattam le vele kicsit korábban. – Megmondtam, már neked, hogy fel is út, le is út, és ha még egyszer a szemem elé kerülsz, akkor….
Raszta hajú barátom próbált bátornak mutatkozni, de nem segített egy cseppet sem, hogy úgy állt ott, mintha karóba húzták volna. A maradék méltóságát összeszedve felszegte fejét, próbálta menteni a menthetőt.
- Csitulj, asszony! Ne merj így beszélni velem. Az urad vagyok, ha jól sejtem.
Igazából sok minden megfordult a fejemben, hogy milyen kapcsolat lehet Val és Baltazar között, de ez nem volt fent a listámon. Leplezni akartam meglepettségemet, de a fiatal lány hirtelen rám nézett, és kikerekedett szemmel bámult rám.
- Miért állítasz be egy ilyen feslett bandával, Alynn, drágám? Nem a te köreidből valók. És egyébként is, hogy hozhattad ezt a semmirekellőt pont hozzám? – Szavai az elején még vádlón csengtek, a végére pedig már szinte csak erőtlen esdekléssé hanyatlott.
Persze a kedves legénység semmit nem könnyített a helyzetemen, és egyetlen mentő ölettel sem állt elő a segítségemre. De hát mit is várhattam volna? Ez tényleg nem volt a tervbe véve. Ha így folytatjuk, meg fogok őszülni, mire holnap lesz.
Sean majdnem fuldokolt már tettetett köhögő rohamában. Ha magát nem sikerül megfullasztani, az biztos, hogy majd én megteszem helyette nemsokára.
- Kérlek, ne haragudj. Elég hosszú történetről van szó. Nem mehetnénk be egy kicsit? Itt kint eléggé feltűnő jelenségek vagyunk még így a sötétben is.
- Rendben, de tudod, hogy mi az ára? – nézett egyenesen férjére, aki egyre sápadtabb lett színes bőre ellenére.
- Ezt nem gondolhatod komolyan, kevesem?
- Oh, dehogyisnem. Már az elején megmondtam, mi lesz az ára, ha más nővel együtt kaplak el, te szoknyavadász, szóval ehhez tartsd magad. – Kezdtem összerakni a kirakós darabjait, és tiszta szívből együtt éreztem Vallal. Egy másik némbert tartott a karjaiban ez az idióta, ha jól értettem, de ezen a tényen már meg sem kellett volna lepődnöm, hiszen csak rá kellett nézni, és rájött az ember, hogy a vérében van. Már csak azt az egyet kellett megtudnom, hogy mi lesz a csélcsap betyár büntetése. – A többiekre persze ez nem vonatkozik, ők bármikor bejöhetnek, de csakis a kis angyalom miatt – nézett megenyhülve a másik két férfira.
- Én akkor sem fogom levágni a hajamat, asszony! – sziszegte feleségének Baltazár minden egyes szót külön hangsúlyozva, aki mindennek ellenére hajthatatlan maradt. Mi, csendes résztvevők, addig elindultunk a biztonságot nyújtó ház felé.
- Rendben, akkor kint maradsz, mert be nem teszed az engedélyem nélkül a lábad a küszöbön túl – erősködött tovább Val.
- Nem szégyeníthetsz meg a társaim előtt ennyire, asszony. Gondolkozz már el! Nem lehet, hogy ennyire kőből legyen a szíved! – könyörgő hangja szinte már engem is meghatott, de annyira ismertem már vörös hajú barátnémat, hogy nem adja be könnyen a derekát.
- Az persze nem érdekelt, amikor te szégyenítettél meg engem az egész város előtt, hogy azzal a cafkával mutatkoztál? És még ki tudja, hányan lehettek előtte? – A jelenetet elképzelve, Valeria kifakadását teljesen igazságosnak véltem, ahogy indoklását is. Szemet szemért elv jár annak, aki ennyire tisztességtelen a párjával szemben.
- Viszont van egy nagyon jó mentségem – vágott felesége szavába Baltazar.
- Mégpedig?
- Férfi vagyok. – A házban mindenki egyszerre fogta meg a fejét, hogy ilyen nevetséges kifogást hall.
- Ez valóban igaz, te cafkák réme. De akkor sem bocsátok meg. – Val hangja egy oktávval magasabb lett, mintha közel állna a síráshoz. - Kalózként tudod, hogy az ígéret az ígéret… - Mély levegőt vett, majd egy pillanatnyi szünet után folytatta: – Vagy talán azt akarod mondani, hogy a kalózoknak nincsen becsületszavuk?
- Rendben, asszony, de ne várd, hogy táncra perdüljek örömömben. Ez a csel nem volt szép tőled – morogta, ahogy végül ő is csatlakozott hozzánk.
- Most, hogy már végre mindenki itt bent tartózkodik, drága Alynnem, elmondanád, hogy miért köszönhetem, hogy éjnek évadján meglátogattál? – nézett rám érdeklődve, kezét széttárva felénk.
Nem voltam ostoba, ahogy Val sem. Megérdemelte, hogy tudja az igazságot. Persze nem mindent, csak amit legszükségesebbnek véltem. Így szépen leültettem, és elmeséltem neki a tervet a tárgyról, amit nagyon fontos, hogy megszerezzük, és hogy ehhez kérjük a segítségét, mert én leszek a csali.
Megértő kék szemei folyamatosan engem pásztáztak, mint aki még mindig nem képes felfogni, hogyan kerülök én ezeknek a kalózoknak a társaságába. Hosszú, vörös fürtjeit csak dobálta jobbra-balra, ahogy helytelenül ingatta fejét.
- És mit hiszel, angyalom? Ezek a semmirekellők majd megvédenek? – biccentett fejével a legénység felé.
- Igen, nem hiszem, hanem tudom, hogy megvédenek. Ez az egyetlen esélyem. Csak arra kérlek, hogy adj egy megfelelő ruhát, és egy kis macskagyökér-füvet, és már itt sem vagyunk – összegeztem végül kívánságaimat, mire felhorkant. Tekintetét mélyen az enyémbe temette, és feszülten vártam döntését. Eltelt pár perc, mire végül megfontolta válaszát.
- Alynn, ismersz engem. Neked bármit megtennék, és segítek, ahogy tőlem telik. Tartozom neked. De most csak egy feltétellel teljesítem a kérésed. – Az apró szobában lélegzetvisszafojtva várt mindeni. – Ha én is veletek tarthatok.
Valeria a kétes hírével ellentétben mindig is jószívű és bátor ember volt, ezt mindig is tudtam, de hogy őszinte legyek erre a kijelentésére végképp nem számítottam.
9 megjegyzés:
Szió Akasha!
Már nagyon vártam a frissed.:D
Tetszik nagyon az új karakter Val, de remélem nem marad sokáig távol Alynn a kapitánytól:D És bár benne is kalóz vér folyik remélem ő nem teszi majd azt Alynnal amit Baltazar.
Szuper volt és várom a következőt:D
Puszi Katka
Szija
Már az első bekezdés nagyon megfogott. Picit még a hideg is kirázott olyan jól festetted le a képet :D
Mindig ki tudsz találni valami szórakoztató tréfás szitut ez a Baltazar Val incidens is ilyen :D Seant meg itt akaratlanul is Emmettel azonosítottam :D
Csak így tovább még sok ilyen részt kérünk ;)
jah Dex voltam mellesleg :D
Szia Aka!
Imádtam ezt a részt is!!!
Nem kell mindig akció és pörgés. Kellenek az ilyen nyugisabb átvezető részek is mert a végén még szívrohamot kapnánk a sok akciótól és persze szenvedélyes csókos jelenetektől:P:P:$
Imádtam!!!:D
Clarity
csodás volt:D
imádtam <3
tényleg, alig várom a következő fejit
Szia!
Hát nagyon durva volt ez a csavar Val és Batlhazar között.
Alig várom ,hogy végre elkezdődjön az akció érdemi része.
Nagyon szépen fogalmazol.
pusz
Léna
Szió Akasha
Csodálatosan írsz imádtam ezt a részt is!!
Neharizz hogy nem komiztam mostanában de amióta suli van száz felé áll a fejem:(
Én is várom a következő fejit!!
Puszillak Viky
Imádom Alynn határozottságát. És most itt van még egy talpraesett nő. Furcsák ezek az emberi kapcsolatok. Kíváncsi vagyok, honnan ismerik egymást?
Nagyon jó lett ez a fejezet is!
Üdv
Nprema
Katka!
Val azért kicsit más, mint Alynn, majd meglátod :D
Dex!
Emmett és Sean? Hát azért, kérem, már nem lehet Alkonyat nélkül élni? :P :D
Örülök, hogy kicsit megnevettettelek :D
Clarity!
Próbálok azért figyelni rátok, nehogy szívrohamot kapjatok, nyugi :D Ki olvasná akkor a kalandokat, ha ti már nem lennétek? :D :P
Puszi
Axi, Lenaaa!
Köszönöm, aranyosak vagytok. Csak türelem, nemsokára jön a következő fejezet, ami még egy 4 napot takar magában :D
Viky!
Semmi baj, az a fontos, hogy most itt vagy, és olvasol. Remélem megérte visszajönni :D
Norema!
Nem kell sokat várni, és minden kiderül :) Várlak a következő fejezetnél is :D
Puszi
Köszönöm mindenkinek, aki egy kis időt szánt rá, és írt pár sort nekem :) Puszillak titeket!
Aka
Megjegyzés küldése