Az éjszaka vendégei
Posted by
AkashaEzt a fejezetet barátnőmnek, Mercinek ajánlom. Nagyon büszke vagyok rá, hogy sikeresen letette Államvizsgáját. Ezért fogadd sok szeretettel tőlem. :) Csak így tovább, szívből gratulálok! :D
Mióta apám meghalt, sokszor előfordult, hogy álmodtam vele. Mindig éreztem, hogy mellettem van, és őrangyalként vigyáz rám. Nem az az őrangyal, aki maga húz ki minden bajból, hanem az a fajta, aki utat mutat, és a helyes irányba terel. A tanácsára most is nagy szükségem lenne.
Kislány koromban már akkor elöntött a melegség és az energia, hacsak a közelemben volt. Ő volt az számomra, aki engem mindig meg tudott nyugtatni, aki mindig minden helyzetben biztonságot tudott nyújtani.
A húgom egy igazi határozott, soha meg nem ingó személyiségnek tart engem, olyan nőnek, akinek fel sem kell tenni egy kérdést, mert már előtte reagál rá. Drága kis Danielle, mennyire csalódna, ha tudná, hogy hányszor nem így van. Hány, de hány esetben történt már meg velem, hogy fogalmam sem volt, mit tegyek, és kétségbeesetten próbáltam a lehető legjobb válaszokat keresni. Ilyenkor legtöbbször csak az ösztöneimre hallgattam. És most is ugyanezt tettem. Megmentettem valakit. Önmagában ez nemes cselekedet, azzal nagyon is tisztában vagyok. De most komoly meglepetést okoztam saját magamnak is, és a kérdések egymást követték a fejemben. Mi vitt rá, hogy pont egy kalózt mentsek meg? Miért volt számomra ennek az idegen gazfickónak az élete fontosabb, mint az én saját biztonságom?
Már pusztán a gondolatba beleőrültem, hogy ennek az okát kerestem. Legszívesebben fenékbe rúgtam volna magam, ha megtehetem. Bár, ami késik, nem múlik. A becsületükről híres férfiak majd meghálálják mindazt a segítséget, amit nyújtottam nekik. Ezt már most tisztán látom – dohogtam magamban. Zokszó nélkül egy hideg kabinba toloncolnak, mint egy elvetemült bűnözőt.
A keserű megállapítás egyre jobban a gondolataimba fészkelte magát, akárhogy is tiltakoztam ellene. Hittem abban, hogy egy tökéletes világban pont fordított helyzet áll fenn: a gonoszok lakat alatt senyvednek, az ártatlanok pedig szabad ég alatt élhetnek. Ebből is látszik, hogy a világ nem tökéletes, és soha nem is válik azzá sajnos. Ebben kell megtanulnunk élni, ezt kell elfogadni, harcolni benne, itt kell érvényesülnünk. És hála átgondolatlan magánakciós jócselekedetemnek, ismét csak a saját magam dolgát nehezítettem meg, hogy boldoguljak.
Végignéztem ruhámon, és szívem szerint elnevettem volna magam. Az eső teljesen átáztatta nemcsak a földet söprő bordó felsőruházatomat, de az alatta lévő fűzőmet is. A vihar már elvonult, hideg, északi szelet hozva maga után. A bőrömet ért hideg a nedvességgel együtt nem volt túl kellemes, így amennyire tudtam, az éjszaka folyamán a térdem átkarolva, az apró szőrmén összekuporodtam, amivel még be sem tudtam takarni magam rendesen.
Hosszú ideig nem voltam képes elaludni, pedig a mindent beborító sötétség már rég leszállt. Reszkettem ruhámban, és lázasan törtem a fejemet a menekülést latolgatva. Az aznap történtek hatására mégis elnyomott az álom. Nem tudom, mikor vagy hogyan ért el. Apámmal beszélgettem, nevetgéltünk, mintha mi sem történt volna. Mintha ő nem halt volna meg, én pedig nem lennék kutyaszorító, azaz kalózszorító bajban. Átölelt, és nem ellenkeztem. A már jól ismert melegség szinte azonnal szétterjedt hidegtől meggémberedett tagjaimban. Izmaim önként ellazultak, és egy sóhaj keretében az ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódtak.
A hirtelen forróság, amit a számon megéreztem, szétoszlatta békés világom, és szemeim felpattantak. Egyszerre elfutott a méreg és a döbbenet, ahogy felismertem, mi is történik velem. Valaki megcsókolt. Csak nagy nehézségek árán sikerült a testet eltaszítanom magamtól, mert valami nem engedett, mintha leszorítana, hogy ne bírjak mozogni. Nem foglalkoztam vele, csak azzal, hogy minél távolabb tudjam magamtól ezt az elvetemült erőszakoskodót.
A félhomályban úszó szobában nem ismertem fel zaklatómat, csak alakjának körvonalait láttam. Nálam egy fejjel magasabb, erős testalkatú férfi volt. Rémülten gondolkodtam, mi tévő lehetek ebben a helyzetben. Az „üss és fuss” alapelvem, amit ilyen helyzetekben alkalmaztam, most lehetetlen volt használni. Azt tudtam, hogy fegyver nélkül könnyű célpontot szolgáltatok így egyedül az éjszaka csendjében. Vajon segítségemre sietne bárki a legénység tagjai közül, ha kiáltanék?
Nagy szitkozódások közepette az illető felállt, bennem pedig végigszáguldott a döbbenet az ismert hang hallatán.
- Magának már semmi sem szent? – csattantam fel, miközben szemem szinte szikrákat szórt a kalózkapitányra. - Nem elég, hogy fogoly vagyok, még alvás közben is gátlástalanul rám támad? – Lábaim akaratom ellenére vittek előrébb, hogy haragom céltárgyához közelebb legyek, és bosszút állhassak. Más fegyverem már nem lévén, puszta kézzel, az öklömmel rontottam neki. – Maga elvetemült, szégyentelen... – Már nem tudtam befejezni mondatom, mert csókjával belém fojtotta maradék mondanivalómat, ami minden bizonnyal nem nyerte volna el tetszését.
Nem volt előle menekvés. Karjai szorosan öleltek magukhoz, hiába próbáltam kibújni, eltaszítani, hiábavalónak bizonyult minden igyekezetem. Bármennyire is küzdöttem, kénytelen voltam belátni, hogy nem csak erőben tud legyőzni. Önfeledt érintése, testének illata meglepetésemre, nem undort keltett bennem, hanem erőt és védelmet nyújtott, mégis máshogy, mint álmomban apámé. Forró ajka édes volt, mohó, mégis gyengéd. Nyelve kalandra hívott, csábított és játszott velem, aminek szégyenszemre nem bírtam ellenállni. Nem ez volt életem első csókja, mégis a szenvedély, ahogy magáévá tette számat, teljesen kivert minden gondolatot a fejemből.
Végül is ő volt az, aki eleresztett. Gúnyos mosolya észre térített, és azonnal ráébresztett, hogy mekkora ostobaságot követtem el már megint.
- Oh, dehogyisnem. De pont, hogy egy szentként itt fekvő gyönyörűséget, mint kegyed, nem lehet csak úgy itt hagyni, hogy ne áldozzunk a szépség oltárán. – Hirtelen tekintete elengedte enyémet, és egyik szemöldökét felvonva úgy folytatta, mintha valamin valóban elgondolkodna. - Bár igaz, ami igaz, ez az áldozat elég heves volt, és az azt bemutató személy sem éppen szent.
Szikrázó szemekkel meredtem rá. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy egy ilyen alak csak így elítél. De hirtelen bevillant valami az agyamban, ami azt tanácsolta, hogy legyek óvatos, ne heveskedjek és próbáljak meg higgadtan reagálni sértegetéseire. Hidegen eltoltam magamtól, majd karom keresztbe fontam magam előtt.
- Csak gratulálni tudok önnek. Látom, már minden kis titkomra fényt derített. – Erőltetetten visszamosolyogtam rá. – Vajon minden nőt ilyen jól ismer, mint engem? – Mosolya nevetéssé szélesedett, látni lehetett rajta, hogy jól szórakozik.
- Oh, igen, a nők. Elhiheti nekem, hogy elég sok tapasztalatot szereztem, hogy biztosan állíthassam, hogy mind egyformák. Csak két dolog vezeti őket. Az egyik a kéj, és szenvedély, aminek úgy tűnik, a kisasszony sincs híján, a másik pedig a hatalom. És akármelyik eset is áll fenn, a vége mindig ugyanaz: mindenkin átgázolnak, csak hogy elérjék céljukat. – Nevetése a végére már alább hagyott, és komor hangulat lett úrrá rajta. Tekintetéből látszódott, hogy gondolatai másfele járnak, és régi emlékek rohanják meg elméjét. Hirtelen, mintha megérezte volna, hogy őt figyelem, ismét megváltozott, és teljesen közönyössé vált. – És higgye el, maga sem kivétel, maga is csak ugyanolyan, mint a többi.
- Kíváncsi lennék, hogy miért van ilyen rossz véleménye nőtársaimról. Bár igaz, hogy vannak közöttünk kevésbé erkölcsösek, akárcsak a férfiak között, de mi is csak emberek vagyunk, akik éreznek és tévednek. – Fel sem fogtam, miért tértünk váratlanul ilyen komoly témára, de helyre kellett tennem a fejében keringő téves gondolatokat. – És sajnálom, hogy csalódnia kell, de személy szerint én nem tartozom azok közé, akik kegyetlenül kihasználják a körülötte élőket és gyengén engednek a bűn csábításának. – Sértődöttségem akármennyire is próbáltam elrejteni, mégis utat tört magának.
- Oh, valóban annyira más lenne, mint a többiek? – Hangja rekedté vált, izzó tekintete pedig sötétségbe borult hosszú szempilláinak takarásában, ahogy egyre közeledett felém. Nem ijedtem meg tőle, dacosan álltam pillantását. Már szinte összeért az orrunk. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Közelségére elöntött a forróság. Nem akartam, hogy ilyen reakciót váltson ki belőlem. Pont egy kalóz iránt, aki fogva tart? Arcán végigfutott egy mosoly, ahogy megérezte a feszültséget rajtam. – Valóban annyival különb lenne?
Ajka hirtelen csapott le, mielőtt még tiltakozni tudtam volna. Karjai birtoklón átfonták a derekam. Abban a pillanatban a körülöttem lévő világ megszűnt létezni. Egyetlen megoldásra váró problémám sem akadt. Egy ár, ami megnyugtató feledést kínált, magával sodort, és én készséggel hagytam. Kezem önként indult egyre feljebb és feljebb, míg el nem értem hatalmas vállait, és nyaka köré nem fontam őket. Légzésem kapkodóvá vált, térdem pedig úgy reszketett, mint a vihar rázta árbocvitorla, de nem törődtem vele. Amíg ujjaim tarkóját kényeztették, az övéi a derekamról magabiztosan a hasamra siklottak majd merészen tovább kalandoztak, fel egészen a halmok irányába. Ott sem álltak meg a kutakodó ujjak, tulajdonosuk a már lassan megszáradó fűzőm kioldozásának állt neki, és bőrömet igyekezett szabaddá tenni. Minden akaratom ellenére, egyszerűen nem bírtam eltolni magamtól, vagy nemet ordítani egyenesen az arcába. Úgy tűnt, nem vagyok ura a saját testemnek, de ez abban a pillanatban nem érdekelt. Jólesőn sóhajtottam fel, ahogy mellemhez ért, és érintésére vágyó meredező mellbimbómat elkezdte masszírozni. Szinte már nyögdécseltem, ahogy csókja és kalandozó ujjai felgyújtottak bennem valamit. Nem értettem magam. Még soha senkivel nem viselkedtem így. Még soha senkinek nem engedtem, hogy egy röpke csók idejéig az ajkaimon kívül, máshol is hozzám érjen egy férfi. Teljesen elvesztem az újfajta tapasztalatokban, amit érzékeim nyújtottak. Valami azt súgta, hogy ez még csak a kezdet, és ennél még sokkal több minden vár. Mielőtt még kíváncsiságom felülkerekedett volna, egy vágytól rekedt, hangos nevetés térített magamhoz. – Én nem hinném. Az enyém vagy, szépségem.
Elöntött a düh és a szégyenérzet, ahogy rájöttem, mit is művelek pontosan. Gyűlöltem őt mindenért, amit velem tett, amit miatta kell, kellett átélnem. Csakhogy sértett önérzetem erősebb volt, mint azt a kalóz gondolhatta. Apám belém nevelte, hogy egy gazdag sorból elszegényedett lánynak mása sincs, mint büszkesége, az akarata és a becsülete. Nem hagyhattam, hogy csak úgy kárörvendve kiröhögjön. Nem engedhettem meg neki, hogy úgy érezze, joga van lenézni, vagy tiszteletlenül bánni velem. Egészen biztosan elpirultam, mégis reméltem, hogy mindez a hold fényénél nem látszik.
Nagyon is tisztában voltam azzal, hogy ha utat engednék ösztönös haragomnak, a következő mozdulatommal nekiugranék a torkának, és puszta kézzel leszedném a fejét. Pontosan ezért próbáltam lehiggadni, és karomat ismét összefontam magam előtt, ezzel is takarva félig még mindig tárt keblemet.
- És ezek után is azt meri állítani, hogy a nők használják ki a férfiakat? – jegyzetem meg ironikusan, miközben mélyen szemébe néztem. – Nem inkább fordítva?
- Én pusztán arra akartam rávilágítani, hogy maga is csak egy nő – jelentette ki mindkét vállát felhúzva, kezeit maga elé helyezve védekezőn, mintha csak valóban tartana tőlem. Vigyora viszont tisztán elárulta, hogy élvezi a helyzetet.
- Oh, mit nem mond! Erre pontosan mikor jött rá? – mintegy gondolkodást színlelve, egyik ujjamat államhoz tettem, és a kabin egyik sarkára összpontosítottam tekintetem. – Öhm, talán akkor, amikor testem azon tájait volt szíves megvizsgálni, és közelebbi kapcsolatba kerülni vele, amelyek egyetlen emberre várnak? – Hirtelen a szemébe néztem, és egy perc szünetet hagytam. - Nem, maga ezzel a tettével csak meg akart alázni. Azt szerette volna elérni, hogy szégyelljem magam. – Közelebb léptem hozzá, miközben tekintetem nem engedte el az övét, még mindig az övébe fúrtam, és leeresztettem kezem. Elégedetten figyeltem, ahogy pillantása engedve a csábításnak, egyre lejjebb halad, és sóhajtva egy nagyot nyel. Belesétált a saját csapdájába.
Éreztetni akartam vele, hogy tudja, nem vagyok olyan cafka, mint akikkel eddig találkozhatott. Ha neki szabad a fegyvereit használnia, én is bevethetek néhány trükköt. Egy nagy sóhaj keretében megfordultam, és hátat mutatva neki befűztem a ruhám.
– Mondja csak, pontosan mit vár el tőlem? Hogyan akar hasznot húzni abból, hogy engem itt tart? – Nem kellett ránéznem, mégis sejtettem, hogy le nem veszi rólam a szemét.
- Az anyagi juttatások nálam első helyen szerepelnek, de ha egy kis szórakozás is jut mellé, azt sem utasítom vissza. – Bár hangja rekedtes volt, mégis egy kis mosolyt vettem benne észre. Megpördültem, és gúnyosan ránevettem. Hogy előbb elhangzott szavainak hitelt adjon, mohó tekintetét ismét enyémbe fúrta.
- Végre témánál vagyunk. Most, hogy semmi nem zavarja meg abban, hogy komolyan vegyen, máris tisztázhatok ezzel a téves hitével kapcsolatban jó néhány félreértést. Sajnálom, de egyik kérését sem tudom teljesíteni. Egyetlen vagyonos rokonnal sem rendelkezem, aki kiváltana a fogságából. Húgommal éppen Calacába tartottunk nagybátyánkhoz, aki az egyetlen élő rokonunk, és aki nem rendelkezik nagy javakkal. Csupán a vér köteléke az, ami kötelességre hívta, hogy megoltalmazzon, és támogatásáról biztosítva magához vegyen minket apánk halála után. – Az előttem álló férfi szinte szoborrá merevedett, sugárzott belőle a ridegség. Nem hagyhattam abba, be akartam fejezni mondandómat, ha már belekezdtem. – Ami pedig az efféle szórakozást illeti, abban nem kívánok partnere lenni a továbbiakban. Be kell látnia, hogy jobb lenne mindenki számára, ha elengedne. Mégsem nyújtok akkora nyereséget, mint remélte. – Próbáltam tárgyilagos lenni, hátha ezzel célt érek.
Közelebb jött, és csupán alig pár centi távolságra állt meg tőlem. Látszott rajta, hogy feloldódott, ami reményt keltett bennem, hogy sikerrel járok. Ujjai közé vett egy tincset a hajamból, és szórakozottan játszani kezdett vele.
- Azt majd meglátjuk. Addig is, ahogy már említettem önnek, kisasszony, egy ideig a vendégem marad. – Váratlanul megfordult, és kiviharzott a kabinból. Nem gondolkodtam, csak követtem őt, de az ajtó, és a zár éles kattanása megakadályozott ebben.
- Ezt nem teheti! – A kabin kis nyílásán keresztül egyenesen a szemébe néztem. – Úgysem tarthat itt örökre – sziszegtem felé, de őt ez cseppet sem érdekelte. Farkasszemet néztünk egy percig, majd a bátorságom újra megtalálva felnevettem. – Nem hisz nekem, ugye? Ebből látszik, hogy egyáltalán nem ismer.
- Jó éjszakát, Mylady. Azt tanácsolom, ha nem akar meghűlni a hideg időben, vegye fel a száraz ruhákat, amiket a hordóra tettem, és takarózzon be a pokróccal. A vihar elég hűvös levegőt hozott magával, és nem akarom, hogy a befektetésemnek akármilyen baja is legyen. Vigyáznom kell arra, ami az enyém. – Ridegen végigmért, majd eltűnt a sötét folyosón, fel a fedélzet irányába.
Micsoda egy otromba, arrogáns fráter. Igaz, ami igaz, egy vonzó arrogáns fráter. Arcának határozott élét, keskeny száját, sötét, hosszú, göndör fürtjeit, ami rendezetlenül lógott még perzselő tekintetébe is, nem lehet könnyen kiverni az ember fejéből. Pláne nem egy nőnek – gondoltam dühösen Mellette nem lehet unatkozni, az biztos, és meg is védi a hozzá közel állókat. Kétségtelenül rengeteg szívet tört össze már eddig is. De én nem leszek köztük. Azt nem engedem.
Azt hiszi, hogy a tulajdona vagyok? Mekkorát téved. Magamban mosolyogtam a gondolatra, hogy mi vár még rá, ha erőszakkal itt akar marasztalni. Lassan odasétáltam a szőrméhez, amin nemrég feküdtem. A pokróc ott hevert a földön. Kezdett derengeni, hogy mi volt az, ami nem engedett mozogni, és leszorított, amikor felébredtem. Ezek szerint betakart volna? Melegség járt át, ahogy ez az ötlet felvillant fejemben. Valami azt súgta, hogy mégsem olyan hideg és gyarló, mint amilyennek mutatja magát. Akarva-akaratlanul éreztem, hogy ez csak a külső burok, és ennél sokkal több rejtőzik benne. Lehet, hogy én is elkövetem ugyanazt a hibát, amikor tévesen csak a felszínt nézem, és elkönyvelem őt olyannak, amilyen képet ő festeni akar magáról előttem.
Persze nem felejtettem el a legfőbb célomat, hogy kijussak végre innen, de a kíváncsiság, hogy felfedjem titkait, egyre hevesebben égetett belülről. Talán még jobban, mint amit ölelésekor éreztem, vagy mikor megcsókolt.
Gondolatmenetem halk kopogás zavarta meg. Hitetlenkedve felkacagtam, mert még ebben a zaklatott állapotomban is felfigyeltem rá: eléggé ironikusan hatott, hogy valaki egy fogoly ajtaján kopogtat. Az újabb, de már erőteljesebb ütem végre észre térített döbbenetemből, hogy válaszolnom illene.
- Tessék! – Örültem, hogy hangomban nem lehetett észrevenni a meglepettséget, amit ez a gesztus váltott ki. Egyre nagyobb kíváncsisággal vártam az események alakulását. Milyen emberek élhetnek itt? Az egyiket megmentem, de dühösen némbernek hív, egy másik egy kabinba száműz rabként, de takarót és száraz ruhát kapok tőle, egy harmadik pedig engedélyt kér, hogy benyithasson.
A kapitánytól talán egy hüvelykkel alacsonyabb, de sokkal izmosabb sötét alak nyitott be és állt meg előttem. Szó szerint sötét, mint az ében. Apámmal való utazásaim során már találkoztam fekete bőrű emberrel, de ehhez hasonlóval még nem. Először nem tudtam, vajon mi lehet ennyire különleges benne. Csak figyeltem őt, csendben, várakozva. Tekintetéből olyan melegség áradt, amit kevés személynél láttam. Sugárzott belőle a jóság és a kedvesség. Nem akartam elhinni, amit látok. Ilyen nincsen. Gyanakodva méregettem őt, amit persze észrevett, és szája mosolyra húzódott.
- Jó estét, kisasszony! Bennek hívnak. Nem szeretném zavarni, csak gondoltam hozok egy kis ennivalót önnek, mert biztos éhes lehet. Ma még nem evett semmit sem. – Azt hiszem, az ilyen férfiakra mondhatják, hogy nagy mackók. Bármennyire veszélyesnek is tűnik első pillantásra izmos válla és ereje miatt, a szemében csillogó gyengédség nem hazudott.
- Köszönöm szépen – önkéntelenül is viszonoztam mosolyát.
- Remélem a történtek ellenére nincsen rossz véleménnyel rólunk. Nem akarjuk bántani, higgye el. És a kapitánynak sem áll szándékában kárt tenni önben.
- Oh, valóban? Mégis azt teszi. Az ő hibája, hogy húgommal ketté szakadtunk, és nem tudunk egymásról az égvilágon semmit. Mégannyit sem tudok, hogy életben van-e. Velem ez a legrosszabb, ami történhet. És nem az, hogy itt vagyok a hajón, kalózok között. – Közelebb léptem hozzá. - Nem félek maguktól.
- Az látszik, kisasszony, és le a kalappal bátorsága előtt, tényleg. Az egész legénység csak a vihar alatti tettéről beszél, ahogy megmentette Seant. Igazán lenyűgözött mindenkit. – Az ételt, amit egy tálcán hatalmas markában tartott, lerakta a parányi asztalra.
- Ebben kételkedem. A társa nem tűnik túl hálás természetnek – emeltem fel egyik szemöldököm, mire mosolya kiszélesedett.
- Nos, Seannak ilyen a természete. Mindenkinek arról puffog, hogy saját maga is megoldotta volna az ügyet, de nagyon is jól tudja, hogy tartozik önnek. Ez nem személyes. Bárkivel így viselkedett volna abban a helyzetben. Nem igazán szereti, ha mások segítenek neki. Sean az a típusú kalóz, aki az erejét abban látja, hogy csakis saját magára támaszkodik. Ebben hasonlít a kapitányra. Egyikük sem bízik meg túl sok emberben.
- Igen, azt észrevettem. Nekem sem hitte el, hogy feleslegesen tart itt, mert nincsen vagyonom, és egyéb szolgálatokat pedig vagyok hajlandó nyújtani neki – morogtam, jórészt inkább magamnak, mint neki.
- Higgye el, ha mindazt átélte volna, amit a kapitány, akkor maga is kételkedne az emberekben, főleg a női nemben. – Hangja komolyságából arra következtettem, hogy itt valami titok lappang. Az a bizonyos égető kíváncsiság ismét kínzott, és nem bírtam megálljt parancsolni neki.
- Mi történt vele, hogy úgy véli, a nők csak arra valók, hogy kihasználja őket?
- Ez régi történet. Jó sok árulásról, álmok összetöréséről, csalódásról szól.
- Ezek szerint volt valaki, aki becsapta. – Ez inkább kijelentésnek szántam, mint kérdésnek.
- Igen. Egy csodaszép hölgy, akiért mindent feladott, és aki miatt mindent el is veszített. – Mély basszusa betöltötte a szűk helyiséget. Nem akartam közbeszólni, inkább csendben maradtam, hogy folytassa a mesét. A mesét, aminek már láttam, hogy nem lesz szép vége. De akkor is érdekelt. Mindent tudni akartam. – A neve Naomi volt. Minden férfi a lábai előtt hevert, de mégis úgy tűnt, hogy csak két személy érdekli őt igazán, akik közül nem volt képes választani. Végül úgy döntött, hogy a kapitánnyal megszökik, és elhagyja érte a másik férfit. Eltelt pár hónap. Még soha nem láttam ilyen felhőtlenül boldognak a kapitányt. Úgy véltük, hogy a kisasszony is vidám választottja mellett. De Naomi nem elégedett meg azzal, ami itt várt rá. Vére tovább hajtotta őt, és megszökött egy másik kalózzal. – Próbáltam álcázni megrökönyödésem, mert mindenképpen hallani szerettem volna, mi történt pontosan.
Ben, mintha felriadt volna a múlt árnyai közül, megrázkódott, és mosolya visszatért. Bár nem volt ugyanaz, mint korábban, mert sajnálatot vettem benne észre ebben a szájhúzásban, és még valamit a tekintetében, amit nem tudtam megfejteni. Azt hiszem, nem tehettem ellene semmit, de megkedveltem ezt a nagydarab férfit. – Hiába is tagadnám, de a kapitány akkor megtört. Nagyon szerette azt a nőt, pedig nem érdemelte meg. Haragudott rá, mert amikor a kisasszony őt választotta, azzal a kapitányt is arra kényszerítette, hogy égesse fel maga mögött a múltat. A kapitány pedig hiába is szeretne visszatérni arra a pillanatra, amikor meghozta a hibás döntését, már nem lehetséges. Ezért pedig csak magát kárhoztatja. Ez az egyik ok, hogy nem bír megmaradni, letelepedni sehol.
A beálló csendet nem zavarta meg semmi. Ben nagyot sóhajtott, én pedig tudtam, hogy befejezte a történetét mára. - De mára eleget beszéltem önnek a kapitányunkról. Csak szerettem volna, ha megérti, miért is vagyunk ilyen keserűek. Mindnyájunknak vannak sebei, amit rejteni próbálunk. Ezért tűnünk úgy, mintha igazi elvetemült, gátlástalan rossz emberek lennénk, ami nem teljesen a valóságot mutatja, higgye el. De most már hagyom aludni, pihenje ki magát, holnap is vár ránk egy nap. És Isten hozta nálunk. Én személy szerint örülök neki, hogy velünk tart, még ha akarata ellenére is. Végre egy kis színt visz az életünkbe. – Tiszta szívből jövő mosolya átmelengetett, és nagyon jólesett.
- Más körülmények között még élvezném is az utat, de a bizonytalanság, hogy a húgomról semmit nem tudok, teljesen kétségbe ejt és elveszi minden ép gondolatom. De Ben, higgye el, én is nagyon örülök, hogy megismertem magát. – Nem éreztem magam fáradtnak, de zsongott a fejem már a hullámzó érzelmektől és a sok információtól. Nyugalomra volt szükségem, hogy eltervezzem, mi legyen a következő lépésem. – És Ben, jó éjt! – köszöntem el a kalóztól, aki már éppen kifele tartott a kabinból, amikor visszanézett, és hogy még nagyobb megdöbbenést okozzon, meghajolt előttem.
Az éjszaka csendje végre körülölelt, én pedig már türelmetlenül vártam, hogy az agyam elkezdjen megoldásokat gyártani, a jövőt illetően. Tekintetem a hordóra és a mellette lévő asztalra tévedt, és nem volt kétségem, mivel is kezdjem. Félig száraz ruhámból pillanatok alatt kibújtam, és az odakészített világos vászoninget és sötét nadrágot magamra kaptam. Nem először hordtam férfi öltözéket, így nem estem kétségbe emiatt. Sőt, valójában sokkal kényelmesebb viseletnek véltem mindig is, mert könnyebben mozogtam benne.
Az asztalon egy tálban kenyérdarab és tojás állt, mellette némi víz egy fakupában. Gyorsan felhajtottam a folyadékot, kapkodva bekaptam néhány csipetnyi kenyeret, és az ajtóhoz siettem. Elnevettem magam a fabejáró láttán. Ezek az emberek tényleg azt hiszik, hogy ezzel visszatartanak engem?
A történtek hatására az eredetileg feltűzött hajam hullámos fürtjeiből már nem sok maradt, frizurám kezdett egy hatalmas boglyára hasonlítani. Így elég nehezen, szenvedések árán húztam elő hajam rejtekéből egyik majd másik csatomat is. A zárba helyeztem a hosszú fémdarabokat, és összeszorított szájjal koncentrálva figyeltem, mikor érem el a megfelelő helyet. Elégedetten hallottam a nyikorgó kattanást, és szinte ujjongva tártam ki börtönöm ajtaját.
Legszívesebben azonnal felrohantam volna, ki a szabad levegőre, hogy magam mögött tudjam a kabinban történteket, de óvatosnak kellett lennem. Mély levegőt vettem, és lassan elindultam a szűk folyosón át a felfelé vezető lépcsősort megcélozva. Csak a fedélzetről szűrődött le egy kis fény, amit fáklyák lángjai adtak ezen a sötét éjjelen.
A szívem kalapált, és ahogy felfelé haladva megéreztem a friss szelet, egyre jobban bizakodtam sikeremben. Szorosan a fal mellett simulva elértem a hajó korlátját, és szinte majd kiugrottam bőrömből, amikor egy apró csónakot láttam a vízen úszni a vitorláshoz kötve.
Hát még akkor hogy kiugrottam a bőrömből, amikor váratlanul az éjszaka nesztelenségében egy rekedtes hang majd halálra rémítetve szétoszlatta minden reményem a könnyűnek tetszett szökéssel kapcsolatban. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, a kapitány már megint kifogott rajtam.
- Nézze, kisasszony, én nagyon türelmes ember vagyok, de a türelmemnek is van határa. Addig örüljön, amíg vendégemként fogadom a hajómon, és jól bánok önnel. – A torkomban keletkezett gombóc nem engedte, hogy megszólaljak. Lenéztem a vágyott szabadulásom egyetlen lehetőségére, és éreztem, ahogy szememben alattomosan könny szökik. Tehetetlenségemben toporzékoltam volna, de helyette úrinőhöz méltón mély levegőt vettem, és elengedtem a mentőcsónakom tartókötelét. – Kérem, ne feszegesse határaimat, mert nem állok jót magamért.
Annyira közel jártam már a célomhoz, hogy erőt kellett vennem magamon, hogy ne rontsak ordítva az állítólagos vendéglátómra, de számomra már csak a fogva tartómra. Nem akartam a szemeibe nézni. Nem akartam látni az elégedettséget bennük, és azt a dühöt, ami már hangjában is bujkált, és ami fel nem ért a lelkemben dúló indulattal.
31 megjegyzés:
Szia :)
Hűha! Ez igazán fantasztikusra sikeredett! Mindig bele tudom magam élni. A leírós részek nagyon precízek, szinte látom a hajót, a tengert, mindent! Nagyon megfogott!
Tetszik ez a kapitány nekem :) már az elején belevág a közepébe! Kiváncsi vagyok hogy mi történt közte és testvére között!
Jó volt, a végén egy kis humor is, legalább is nekem az volt, ahogy elkapta a szökésben lévő kisasszonyt!
Szóval várom a folytatást nagyon!
Puszi!
Gil
Szia Aka!
Tartom magam az igéretemhez és írok komit!
Imádtam, olyan volt mintha filmként játszodik előttem az egész. És szerelmes vagyok:)
Csak így tovább!
(Köszi még1szer, végig aludtam az egész napot)
pusziiii
Ayame
(remélem tudod:)
Akasha:D
Csak pirulok itt magamban:D Vizet vizet valaki oltson el:D
Egy ilyen pasinak akit megálmodtál én sem tudnék ellenálni:D
Akarom:D
Imádom nagyon jó lett!:D
Felforrósítottad az éjszakám:P
Puszi Katka
Szió Aka:)
Azt kell mondjam nagyon jó húzás volt ez benitől, hogy kitalálta hogy ketten vigyetek egy blogot:D A stílusod nem kell hasonlítani benihez, mert más és te máshogy szórakoztatsz minket:D
Az Aka-ratos:P, mindre elszánt, kalózokkal megküzdő, bátor és harcias teremtés neked lett kitalálva. Sztem nálad jobban nem tudná senki megírni:)
Meg vagyok elégedve a 16-os részlettekkel is kitettél magadért és biztos sok sok forró pillanatot szereztél vele itt a lányoknak:D Most másféle izgalmak voltak mint az előző részben az biztos, hogy ahogy a többiek is én is nagyon várom a folytatást:)
Reménykedem talán még egy Gyógyítóban:) Bizony én emlékszem rá:) Remélem ha megjön az önbizalmad folytatni fogod annak az írását is:)
Huh lehet ez kicsit hosszú lett:D Peet kiszál:D
Jah Gratulálok az államvizsgádhoz ha már szóbajött:) Mármint neked, meg Mercinek is természetesen ;)
Pápá:D
Sziasztok!
Drága Gil!
Hogy mi lesz a két fivér és nővér között, arra még egy picit várni kell, de már nincs messze, és remélem, hogy nem okozok csalódást. :D
A tengert, vizet imádom, talán azért is élvezem ennyire ezt írni :D
Peet!
Én sem felejtettem el a Gyógyítót, de ugye sajnos a mai incidens az eddig készen lévő anyagot is veszélyezteti, szóval előfordul, hogy átalakításra szorul az egész :D
Öhm, nem kell aggódni, lesz 18+ -os rész is :D Ez csak bemelegítés :P De többet nem mondok, majd megleplek bennetek, ha esetleg itt az ideje... hihihihi
Alynn egyes tulajdonságai tényleg rám illenek, mint a makacsság, aka-ratosság, de ahogy mondtad, már ismersz... :P
És Merci nevében is köszönöm a gratulációt! :D
Katka!
Lehet, hogy egy ilyen meleg estén csak fokoztam a hőséget, de remélem, hogy megérte... :D
Tanulság, jég mindig legyen kéznél :P
És további szép álmokat! :D
Ayame-m!
Nagyon örülök, hogy végre komizol, és hogy pont nekem... :D
Mégegyszer gratula, és megünnepelhetnénk az eseményeket :D A részleteket megbeszéljük majd :D
Lehet, hogy szerelmes vagy, de kalózomat nem adom! :D
Puszillak, és majd beszélünk még :D
Szió
Még mindig nagyon tetszik ahogy írsz :D Minek nekünk vámpíros történet amikor itt vannak a kalózok hihihi :D
Vártam hátha a végén mégegyszer nekiront a csúnya kalóz bácsinak:P és esetleg tovább forrósodik a helyzet, de akkor már télleg meggyulladtam volna hihi :D
Nagyon jól bele tudom magam élni abba ahogyan leírod a dolgokat ezért továbbra is várom a frisseid ;)
Puszillak, Molly
Molly!
Köszönöm, nagyon aranyos vagy! :D Hidd el, lesz még alkalom, amikor a csúnya kalóz bácsinak nekiront, nem kell Alynnt félteni :D
Puszillak!
Kedves Akasha!
Erre kalóz pasira én is beneveznék. A sok lány majd beszadul a fantáziádba és megrohamozza a pasikkal teli hajót hmmmm:P
Nagyon tetszett és nagyon várom a következő frisst ami mikor is lesz?:)
ui.: Mi az a gyógyító amiről beszéltek?:O
Mesélj csak:D
Sok puszi, Dia
Szia Akasha:)
Tudjátok mi a rossz a nyári szünetben? A bátyámnak is az van:@ Csoda, hogy egyáltalán ide engedett a gép elé:@:@
Na mindegy. Itt vagyok és ez a fontos, mert megint elkápráztattál:D
A hangulat forrósodik az izgalmak fokozódnak:D Nagyon jól bele tudom magam élni Alynn szerepébe, mert úgy érzem kicsit hasonlítok rá. Még a neve is tetszik:)
Megkérdezhetem honnan jött az ötlet?
Erről a gyógyítós írásról én is szívesen hallanék többet.
A múlt heti frissednél is említettem, hogy vevő lennék még pár blogra:)
Puszi,
Zsuzsi
Aka!
Tudtam, hogy ügyes vagy, és a történetek ott élnek benned. Alynn és kalózának a karaktere nem is meglepetés a számomra. :) Viszont, éljenek az ében, fülbevalós, tattoos kalózok! ;)
Megérdemled a dicséretet, máris jobb, a jobbnál. Szuper lett. A következő, Gyógyító meséd, mikor kezded? :)
benivel egy űrt töltötök be a Testvérlelkekkel, az valami biztos. :)
pussza, Mara
Akasha, fantasztikus lett, szinte látom, ahogy a kapitány dühösen néz a "fogolyra"... Csodálatos lett. Annyira szomorú vagyok, hogy vége. Hozzátok gyorsan a következő fejezetet:)
Már össze vissza rágom a körmeim - nem szó szerint :P - hogy mi lesz a következő részben, és hogy ez a hideg, rideg "kalóz", mikor lesz egy életrevaló, rendes ember, olyan, akivel Alynn élni fog:) Alig várom, természetesen elkápráztattál:) Te és Beni új szépet alkottatok, nagyon
-nagyon köszönöm nektek:)
Sietetk a fan made képpel:)
Remélem, Alynn, és a Sean között végre jön majd egy mindent eldöntő beszélgetés:P
pusz.
Axika
Dia!
Szerintem nyugodtan jöhetnének a lányok a kalózhajóra, meg is kellene regulázni a pasikat.. :P Álomban mindent szabad, még szerencse. :D
Frissem szerintem majd csak jövő héten érkezik, bizonytalan időben. Sajnos most másik gépet használok, mert az enyémet újra kell telepíteni. De mindenképpen szólunk, kiírjuk az oldalra, hogy pontosan majd melyik nap is lesz :)
Zsuszi!
Annyira jó hallani, hogy képes vagy a bátyáddal harcolni, csak hogy olvashasd a frissem. Csak buzdítani tudlak, hogy hajrá, mindent bele :D :P
Szerintem valamilyen mértékben mindenkiben van egy kis Alynn és Danielle is :) Talán ezért is könnyebb beleképzelni magatok a helyükbe.
A nevének ötlete csak kipattant az agyamból :D A teljes neve (Avery Lynn) túl hosszú lett volna, így lerövidítettem :) Avery és Lynn nevet egyaránt felveheti férfi és nő is. És azért választottam pont ezeket, mert amellett, hogy Alynn lány, de mégis néha férfias vonásai vannak. :)
A gyógyítóról annyit, hogy még tavaly elkezdtem írni egy történetet, de csak magamnak, nem került fel semmilyen blogra. Most majd elgondolkodom rajta, hogy átalakítás után esetleg belevágok. HA igen, akkor úgyis értesítve lesztek róla, és eldönthetitek, hogy érdekel-e titeket :)
Mara!
Pont ezért úgy gondolom, hogy ősszel talán belevágok A gyógyítóba. :)
Köszönöm, és örülök, hogy tetszik :D
Hidd el, kalózokból nem lesz hiány. Lesz itt majd jó és rossz kalóz bácsi is :P (meg néni) hihi
És igen, csokik is várhatóak :D
Axika!
Nem kell szomorkodni, jövő héten jön a friss :D Addig pedig beni lefoglal titeket úgyis :)
A körmeidre meg tessék vigyázni, még szükséged lehet rájuk a további részeknél :D
Már tényleg várom azt a képet :D
Puszillak
Őszig valahogy el leszünk akkor a kalóz pasikkal:D és grófokkal, de azért kíváncsi vagyok. Egy kis spoiler-t esetleg kaphatnánk?:D:D
A nevem rosszul írod valamiért:)
Zsuzsi voltam:)
Szia Akasha!
Szuper lett ez a friss is:D Még mindig meglep, hogy nem volt ezelőtt blogod, de reméljük, lassan pótolsz;)
Ugye azért Alynn majd még küzd egy kicsit a kalózokkal?:D Úgy érzem nem adja fel a tervét, amíg meg nem szökik:D
Nagyon várom a következő frisst is!
Pusz, Viky
Zsuzsi!
Ne haragudj, nem szándékosan írtam rosszul a neved.
Spoilerről annyit, hogy ott már nagyobb szerepet kapnak a természetfeletti erők :) Többet nem árulok még el.. :P Majd meglátjátok :D
Puszillak
Megérte ám, de a jég már kevés lett volna:D
Egy izmos tűzoltó ellenben:P
Katka:$
Nyugi nem haragszok kicsit se és gondoltam, hogy nem szándékos volt:d
Épp ezért szóltam:)
Felcsigáztál;) Kíváncsi vagyok, mivel lepsz meg majd minket:D:D
Zsuzsi
Szia!
Imádom:)
Engem nagyon megfogott ez a történet. Alynn karaktere kicsit emlékeztet engem Alice-ra:D
Alice is ilyen kis picike, de mégis bátor, erős és tud küzdeni:D
Egyszerűen imádom:D
Puszi, Alexandra
A lélegzetem is elállt.:D
Nagyon izgi és szenvedélyes volt ez a fejezet.
Egyszerűen imádtam minden egyes részletét.:)
Csak így tovább!:D
Puszi: Clarity
Viky!
Még szép, hogy Alynn harcolni fog kalózokkal :D Nem kell emiatt aggódni :D
Nagyon örülök, hogy tetszett a friss :D
puszillak
Alexandra!
Lehet, hogy igazad van, és tényleg kicsit hasonlít Alice-re, de nem is gondoltam még erre :D Jó meglátás, bár a kis apró termetű, cseles vámpírlányzót én is imádom :D
Clarity!
Köszönöm, hogy ennyire bátorítasz :D Ígérem, próbálkozok majd hasonlókat alkotni :D
De csak óvatosan, nehogy elájulj a monitor előtt, nem venném lelkemre :D Mi lenne akkor velem, olvasók nélkül. Ne tessék kidőlni! :D :P
Szia!
Iszonyú jó!
Nagyon izgalmas és szenvedélyes lett ez a rész:D
Ugye nem váratsz minket sokáig:D
Jajj úgy olvasnám tovább!!:D
Puszika
Vivy voltam előbb:D
Nézd el nekem nagyon pörgök:D
Puszika
Szió Akasha
A megérzésem jó volt a múltkoriban. Egyre jobban tetszik ez a blog, és ebben neked is nagy szereped van:)
A kalóz pasi karaktere talán jobban vonz egy kicsikét, de meg látjuk, mit hoz nekünk benina holnap:)
Várom a fejleményeket a másik bloggal kapcsolatban is;)
xoxo
Lexy
Szió:)
Mi még nem igazán ismerjük egymást:)főként benina írásait olvasom, így tévedtem ide is:)
Szerintem rettentő jó ötlet volt a közös történet írása, mert a kettőtök írása két külön világ épp ahogyan az általatok emgformált karakterek is.
Danielle az ártatlan lány, aki mindenben hallgat a testvérére és tiszteli lelki erejét még a nővér egy cseppet sem olyan bátor, mint hinnénk.
Számomra a történet kedvenc részei a párbeszédek:) imádom, ahogyan a kalóz és lány dobálgatták egymásnak a labdát, mégis mindig a srácnak sikerült pontot szereznie:)
Ezek a szenvedélyes részek pedig... igazán izgalmassá teszik az egészet:)
Kíváncsi vagyok mi fog vele történni a jövőben, na meg Daniellel...:)
diana
Vivy!
Nagyon aranyos, ahogy bepörgettelek :D Remélem majd még máskor is ilyen hatással leszek rátok :D
Lexy!
Ha nyitok új blogot, mindenképpen értesülni fogtok róla, ígérem :D
Beni frisse holnap meghökkentő lesz, de nem kell izgulni :)
Diana!
Hát igen, Alynn nem olyan erős, mint amilyennek mutatni szeretné magát, de ebben nagy szerepe van, hogy húgát szeretné megvédeni,és erőt adni neki :)
Az biztos, hogy Beni máshogy ír, sokkal több tapasztalata van :D De azért talán az enyém is élvezhető :D :P
És ígérem, igyekezni fogok a frissel, ha minden jól megy, jövő hét szerdán már jövök vele :)
Addig pedig tessék nagy levegőt venni, és felkészülni a holnapi hihetetlen frissre :D
Puszillak :D
Akasha, én felkészültem :D :D :D Várom Beni frissét:P Becsatoltam a biztonsági övemet, körmök rágása készenlétben, és a 18-as friss jöhet :D :D
Imádom a 16-os, 18-as frisseket :D :D
Főleg Benitől, de mostmár tőled is:)
Iszonyúan örülnék, ha csinálnál magadnak egy blogot:) Ilyen fantáziával, frappáns fordulatokkal...; egyszóval, kell neked egy blog:) Imádnám, és nem én lennék az egyetlen.
Alynne sorsa már most tudom, hihetetlen fordulatokban részesül, de Daniellenek sem kell panaszodnia az "unalomban"
A Mi Beninánk megint nagyot fog alkotni, és most már a Mi Akashánk is :D
Van egy két ötletem arra, hogy hogy fogjátok a történet szálait összefűzni, bár biztos teljesen már hogy, mint ahogy én gondolom, de azért email-ben szívesen megosztanám veled az ötletemet a folytatást illetően.
Imádlak titeket, alkottok ám nagyokat:D
Puszillak:D
Akármilyen ötletre, kérdésre vevő vagyok, csak írjatok bátran a doromy@gmail.com -ra, és válaszolok, vagy meghallgatlak benneteket :D
Puszi :D
Szió!!
Nagyon jó lett ez a fejezet!!! Tök izgis!!! Alig várom a következőt!!!
Nekem ez a finom erotika pont bejön!!!
Minnél hamarabb jöjjön az új fejezet!!!!:D:D
Thx:)
Brigitta
Brigitta!
Nagyon szépen köszönöm! :)
Ne aggódj, forró lesz a levegő, néha 16, néha 18+ -os formában :D
Kedves Akasha!
Csak ismételni tudom, amit előttem már leírtak.
Nagyon jól írod a történetet! Teljesen sikerült beleélnem magam, már ha illendő ilyet mondanom:P
A következő frissre igyekszem itt lenni.
Pusza, Katica
Eszti!
Én is imádom, vagy csak fogom ezt a pasit :P Örülök, hogy olyan valakit sikerült kreálnom, aki ennyire megmozgatja a fantáziád :D
Álmodni még szabad róla. ;)
Katica!
Úgy érdemes csak, ha bele tudod élni magad a szereplő helyébe :D
És nyugodtan írhatsz ilyet, semmi illetlen nincs benne :D A fantázia csodákat művel :P
Várlak a frissnél :D
Puszillak
Megjegyzés küldése